2010. január 13., szerda

Még több film

Azt hiszem, egyéni rekordot döntöttem: 3 nap alatt 7 filmet néztem meg, én, aki azt hittem magamról, hogy unom a mozikat. Mondjuk a Bollywood filmeket tényleg unom, de a nemzetközi filmfesztivál kínálata nagyon bejött, mind a 7 film nagyon tetszett.

Végül sajnos a Hukkle-ra nem tudtam elmenni, de azért láttam egy másik magyar filemet (MAGYARUL!): Dallas Pashmendi, Adrian Robert Pejo - vajon mi lehet az ő böcsületes neve ékezetekkel?
Mindegy, a film kúl volt a javából.
Délben kezdték, így csak 1o-en ültünk a százas teremben, és tapintani lehetett az indiai közönség értetlenkedését, pedig számomra tökre logikus, követhető, gördülékeny volt. Hát kéremszépen ennyit számít a kultúra meg a nyelv ismerete. Ezt más film közben is észrevettem: amikor egy japán filmet néztem, szerintem csomószor lemaradtam a poénról, mert ugye nem ismerem azt a kultúrát, így azt sem tudom igazán, hogy nekik mi számít viccesnek és milyen nekik a tragikus. Azért már a Sangamban volt 3 japán önkéntesem (most is van egy), és az új asszisztensem kínai, úgyhogy remélem, felszedek itt egy kis "kulturális intelligenciát" itt a munkahelyen.

Azt is bírtam ebben a 3 napban, hogy mind a hét film hét nyelven volt, de a feliratra csak 3 esetben volt igazán szükségem (örök hálám a szüleimé ezért).
És minél inkább ismertem a nyelvet, kultúrát, annál jobban tetszett a film. Ebből meg arra jutottam, hogy mennyivel könnyebb olyasmit szeretni, amit már eleve ismerünk. Ha nem ismerünk valamit, azt nem tudjuk mindaddig elfogadni, megszeretni, megbecsülni, amíg meg nem ismerjük - ez szerintem még imígyebben van kultúrákkal, de a saját magamon végzett kisérletben azt is tapasztaltam, hogy random módon kiválasztott nemzetközi moziknál is így van.

Na akkor most lehull a lepel, ezeket a filmeket néztem meg, és a sorrend az én személyes preferenciámat mutatja:

1. Dallas Pashmendi, magyar
2. Das Fremde in Mir, német
3. Kielletty hedelma, finn
4. La Strategia Delli Affeti, olasz
5. egy francia film, amit mindeddig nem tudok, hogy ki fia borja (itt elég gyakori a változtatgatás a közönség informálása nélkül - ez India egyik lényeges vonása, amivel mára mér egészen meg tudtam barátkozni)
6. Air Doll, japán
7. Memorias Del Subdesarrollo, kubai

2010. január 11., hétfő

Nemzetközi Filmfesztivál, Pune 2o1o


Ehéten nemzetközi filmfesztivál van, mindenhol óriásplakátokkal hirdetik, csak a mozikat meg a filmek vetítési idejét nem lehet megszerezni. Már teljesen feladtam, hogy én is megnézhetnék pár filmet, amikor egy bevásárlóközpontban megláttam egy srác kezében egy fénymásolt programot. Kész mázli, így ma délután már egy finn filmen ültem, marhára tetszett: Forbidden Fruit Dome Karukoskitól, 2oo9. Nagyon tetszett.
A történet két tanyai kamaszlány városi szárnypróbálgatásairól szól, aka kisvakond a nagyvárosban. Jól "meg lett csinálva", de tényleg.

A legjobban az tetszett, ahogyan ez a finn-skandináv ízlésvilág az indiai értékeknek feszült: a szegénség ábrázolása a filmben pl. nem tudom, az indiaiaknak hogyan jött le, mert a finnországi szegények az indiaiakhoz képest gazdag emberek. Az is érdekes volt, ahogyan a bigott vallásosságot mutatta a film, kamaszok szerelmi kalandjai által. A vásznon nyilvánvalóan nagyon prűdnek szánták, de ez itt szerintem simán laza erkölcsként jön le.
Nekem külön érdekes volt a nyelv, zene füleimnek a finn. Jó volt felidézni a Skandináv emlékeimet, és az is jó volt, hogy ezeket az indiai közönség reakcióin át élhettem meg újra, úgy érzem, ezzel sikerült hidakat építenem magamban e két hihetetlenül eltérő világ között.

Játszanak 3 magyar filmet is, az egyikre el is tudok menni holnap - már nagyon várom: Pálfi György Hukkle című alkotása - lehet, hogy el van gépelve a programban a cím? Mert én ezt nem nagyon tudom értelmezni. Na majd holnap kiderül. Jó lesz magyart hallani.

There is an internaitonal film festival, but it is almost impossible to find out showtimes and places - still, today I saw a program in the hands of a guy in a shopping mall so I could find out about a Finnish movie that was playinf this afternoon, it was amazing! Also, I finally got the showtimes for tomorrow, and they are showing a Hungarian movie, I'm so excited to see, and to hear my beautiful mother tounge....
I loved this Finnish movie, it was good to think about my Icelandic memories and I feel that this heloped me to understand my Scandinavian experience from and Indian angle.


2010. január 7., csütörtök

Tél Indiában


Tél Izlandon, északi fénnyel


Tavaly télen nagyapóval Indiában


Budapesti télben Zsófival


Mostanában sokat hallom, milyen sötét és hideg telek uralkodnak Európában, és kicsit elfogott a nosztalgia. Itt 25-35 Celsius fok van napközben, és ragyogó napsütés, éjszakánként pedig 1o-2o dokra hűl le a hőmérséklet, és ilyenkor vacogunk. Igazából most van a legeslegszebb idő, klasszul lehet motorozni egy szál pólóban, kis szellőben keresztbe-kasul a városon.

Azért elárulom, hogy kicsit hiányzik a téli sötétebb idő - persze lehet, hogy ez Izland hatása is, ahol ugye 3 hónapig tényleg egy szemernyi napot sem látni. Az is nagyon nehéz, olyannyira, hogy én ki sem tudtam bírni a harmadik télre, de azért vannak előnyei. Szerintem sötétben jobban lehet elmélyülten gondolkodni. Lehet, hogy ez csak az én meglátásom, de itt Indiában a hétágra szóló napsütésben nehezebb végiggondolni fontos és egetrengető dolgokat, Izlandon meg szinte mást sem csináltam, mint gondolkodtam. Itt meg állandóan megy az üzem, mindig "szarik valamit a kutya", mindenki zsigerekből meg szokások alapján csípőből reagál, és ha megállsz megkérdezni, hogy miért, vagy vársz 1o percet, hogy végiggondold az adott helyzetet, akkor meg hülyének néznek.

Szóval a konklúzióm az, hogy szerintem jó dolog a sötétség és világosság periodikus váltakozása. Itt Indiában ez leginkább talán a monszun alatt (június-szeptember) érezhető, de szerintem ahhoz hosszabb időt kell itt eltölteni, hogy arra a rendszerre átáljon az ember.


These days I hear there is cold and dark in Europe - in India there is warmth and sunshine. This is the greatest weather here all year round: gentle breeze, sunshine, 25-35 Celsius degrees.
I guess I still miss a bit winter cold and darkness, as I just realize how much darkness enables you to reflect better.
But here life is about go-go-go, no stop and think, just do without questioning what your ancestors or seniors tell you to.
I guess the monsoon (from June to September) totally gives a natural rythm to life here, but also I guess you need to spend longer time in this climate to adjust to that kind of rythm.


2010. január 1., péntek

B.U.É.K. és Avatar






Békés új esztendőt kívánok a karácsonyi videóimmal!

Szilveszter éjszaka gondolkoztam, hogy fogadkozzak-e Újév alkalmából, végül fogadkoztam is, meg nem is.

Annyit elárulhatok, hogy gyakrabban és pontosabban fogom rögzíteni, hogy mit tanultam Indiában, így ez a blog inkább egy személyes visszatekintés lesz, mint élménybeszámoló.
Íme az első 2o1o-es gondolatsor.

31-én délután Arielle amerikai-holland és Gwen malajziai lányzókkal megnéztük az Avatart. A 3Ds látvány teljesen elbűvölt bennünket, és még a csacska történetet is megbocsájtottuk a lélegzetelállító képekért cserébe.
Vacsora keretében megbeszéltük a filmet (jelzem, mi alapvetően 3 különböző kontinensről, kultúrából jövünk!), ebből a beszélgetésből rögzítek itt néhány gondolatot.

Előrelépésnek értékeltük, hogy több "lányos" elem volt a filmben, mint amennyit egy 3D akciófilmtől elvártunk, viszont a tipikus női-férfi interakciókat sablonosnak ítéltük, pl. nem értjük, a szexjelenet miért nem tartalmazta a korábbi eseményekből logikusan következtethető hajfonatok összeolvadását, ehelyett tök hagyományos és szinte uncsi volt. Azt is nehezményeztük, hogy egy szuper asszertív főhősnő miért fekszik le a főhőssel, aztán miért kezd hisztizni, ha a pasi nem olyan csiribiri az eset után, mint az előtt. Elvégre mindenki hálhat gusztustalan alakokkal, de ez még nem a világvége, főleg egy ilyen tuti csajnak, és nem ártana, ha végre ezt a mozigyártók is felismernék.
A másik gikszer szerintünk, hogy tulajdonképpen a főgonosz motivációja hiányzott - a cégtulajdonosnak sokkal kézzelfoghatóbb anyagi érdeke volt a háborúzás, mint az ügyeletes főgonosznak.
Érdekesnek véltük, hogy a Csillagok Háborújában, a Matrixban és az Avatarban is volt egy-egy spirituális szál.
Na mindegy, mi élveztük. Szóljatok bátran hozzá ehhez, ti mit szóltatok a filmhez?

De mindennek mi köze Indiához?
Számomra az, hogy tuajdonképpen ugyanúgy érzem itt magam, mint a kék navikhoz átpártolt fehérember, aki azt se tudja eleinte, mennyi az annyi. Az Avatar erénye, hogy megmutatja a kultúrális különbségek hátulütőit, azt, hogy mennyire nehéz kívülállóként beilleszkedni egy közösségbe, mégha ugyanolyan színű is vagy, mint ők.
A beilleszkedés bizony sok hercehurcával jár, és egyedül szerintem képtelenség is, csakis mások megértésével, jóakaratával, türelmével sikerülhet. Hálás is vagyok mindazoknak, akik hajlandók az idejüket arra pazarolni, hogy elmagyarázzák, miért áldozzunk kókuszdiót a fénymásológépnek, és miért ültessük Ganesh elefánt isten szobrát a szerverre, és miért ne nyírjuk ki a konyhában rohangáló patkányokat.
Viszont milyen izgalmas is más kultúráktól tanulni, őket megismerni, háborúzás helyett velük együttműködni és a saját kultúránk értékeit átadni.


Happy New Year, let's hope it's a good one!
I have been thinking whether or not to make a new year resolution. I have sort of decided and I can tell you this much: I decided to write down my learnings from living in India in a more regular and more precise manner, so beware, my blog may turn into a personal reflection more than a chronicle of my Indian memories.
My first reflection is about Avatar as we watched it with Arielle and Gwen, Sangam girls on the last afternoon of 2oo9. We loved the 3D magic even if the story was simplistic, bit have some criticism, of course:
- we love that the movie is just as much designed for girls as for boys as we first expected a hard core action movie.
- We don't like the interaction between male and female heros. Once the super assertive lovely lady sleeps with the navy guy, why would she then respond so histerically once the guy turns out to be less glossy as before? Finally everybody sleeps with jerks at some point and it is definitely not the end of the universe, also putting this into almost every movie is showing an overly stereotypic and false female reaction. Arrrrghhh.......
- We thought the sex scene was too traditional and somewhat boring, plus joining the hairplates into a bond would have been so much more logical.
- The main nasty guy did not really have a motivation to lead such a cruel war. We thought the company owner should have been the main angry guy as he had a much clearer financial motive for the war.
- Finally, we found the underlying spirituality kind of cool, and it is interesting that the same kind of theme is there in both Starwars and Matrix.

But what does this all have to do with my reflections in India? I really think learning to fit in a new culture is just the same as learning to exist in a seemingly totally insane world, where you have to start all over to learn all the social, spiritual, physical etc. rules that you use as a base to lead your life. The movie is a great example for this and it also shows how it is key to have supporters in this very steep learning curve to guide you along the discoveries of a new culture. I am superthankful to all those who took their time, patience and understanding to explain me why to offer coconuts to a photocopier and why we should not kill the rats who are running around in the kitchen.
The movie also illustrates how exciting it is to explore a whole new culture, and share your own. And that we all should make love, not war :-)